2016. február 12., péntek

6. rész: Apa csak egy van

A másnapot, Jongin utasításának megfelelően még ágyban töltöttem és a gyógyulásnak szenteltem. Bár már egyáltalán nem szédültem, nem akartam felbosszantani Apát azzal, hogy ellentmondok neki. Valami miatt így is szokatlanul ideges volt. Miután elment, bekapcsoltam a lejátszót és szinte egész nap csak zenét hallgattam. Yuri persze vagy száz üzenetet küldött, úgy tűnt, nem hajlandó felfogni, hogy semmi sem történt tegnap. "Hazudsz."- vádaskodott, miután körülbelül ezredszerre is elismételtem, hogy Kai még csak említést sem tett arról a bizonyos dologról, nem hogy szerelmet vallott volna. " Ismerd be, hogy már együtt is aludtatok!" Ilyen és ehhez hasonló feltételezéseket vágott a fejemhez, úgyhogy lassacskán kezdtem dühbe gurulni. Yuri szokásához híven eleven pontomra tapintott, ellene irányuló haragom pedig sokkal inkább szólt saját magamnak, mint neki. Bárhogyan is ellenkeztem, be kellett látnom, sohasem téved. Legalábbis az érzéseimet illetően. Állításai, még ha csupán gondolatának szüleményei is voltak, élőbbnek tűntek minden másnál. Szerettem Kait, s bármit megtettem volna, hogy viszontszeressen. Magaménak akartam tudni. Birtokolni, akár egy tárgyat. Kívántam Őt, testestül-lelkestül. Vágytam pillantására, szavára, egyetlen öleléséért gondolkodás nélkül eladtam volna magamat az ördögnek.

***
A következő egy hétben szinte megtébolyultam a tanácstalanságtól. Hiába vártam, hogy történjen végre valami, Jongin mintha észre sem vette volna szenvedésemet. Pedig kínlódtam, viszonzatlan érzéseim sajogtak, égtek, de segélykiáltásuk nem talált enyhülésre. Sikolyuk süket füleknek ütközve verődött agyongyötört szívemnek. Hiába próbáltam ellenállni és visszaszorítani őket, képtelen voltam rá. Gyűlöltem a kialakult helyzetet és gyűlöltem magamat, amiért hagytam, hogy a szerelem elkábítsa ítélőképességemet, s elvegye a maradék józan eszemet is.  Szerelem... Apám iránt táplált, egyoldalú fellángolásomat illettem e szavakkal, holott azt sem tudtam, mit is jelent valójában. Csupán fizikailag vonzódtam hozzá. Vágyaim egyetlen mozgatórugója volt ez, akkoriban azonban még nem tudtam különbséget tenni a bennem lapuló érzések között. Csak Jongint akartam. S ez az akarás megvakította a szememet. Hiába Tiffany tiltó figyelmeztetése, hiába a mardosó önvád. Vártam, hogy megtörjön végre a jég, s a befagyott páncél nem is olyan sokára olvadni kezdett. Én pedig a legelső adandó alkalommal Jongin karjaiba vetettem magam.

***

Minden egy pokolinak indult éjszakán kezdődött. Kai nem jött haza, azt mondta, rengeteg a dolga, így bent maradt az irodában. Általában szerettem egyedül lenni, mert zavartalanul gondolkozhattam, s aggasztó méreteket öltött üldözési mániámtól sem kellett tartanom. Most azonban nem örültem magányomnak, s ennek egyetlen oka volt: vihar készülődött. Mióta az eszemet tudom, féltem a villámlástól. Rémült kölyökkutyaként viselkedtem, akárhányszor dörögni kezdett felettem az ég. Ha fújt a szél, és esett az eső, tüzes vassal is kergethettek, akkor sem voltam hajlandó kilépni a házból.
Idegesen csuktam be az ablakokat. Körülnéztem az udvaron, ellenőriztem, hogy zárva van-e a pince, majd a bejárati ajtóban is elfordítottam a kulcsot. Felmentem a szobámba és az ágyamon ülve, felhúzott lábakkal füleltem. Egyre erősebben fújt, a ház mellett álló fa ágai mérgesen csapkodták az ablaküveget. Két kezemmel átfogtam a térdeimet, hogy enyhítsek növekvő pánikomon. A falon kimérten ketyegett az óra. Mutatói csigalassúsággal vándoroltak előre. Közben odakint a vihar egyre fokozódott. A sötét égbolton gyülekező felhőkből kövér cseppek hullottak alá. Néhány perc múlva már úgy zuhogott, mintha dézsából öntenék. Idegesen tördeltem az ujjaimat. Csak idő kérdése, és villámok cikáznak keresztül az égen. "Édes Istenem, add, hogy ne történjen semmi!" De rimánkodásom hasztalannak bizonyult, ugyanis a következő pillanatban megdördült az ég.  És villámlott. Fénye keresztülhasított a levegőn, utat törve magának a mindenségben. Összekuporodva, kalapáló szívvel várakoztam. Minden ízemben remegtem, tagjaim szinte megbénultak a félelemtől. Áram már rég nem volt a házban, így korom sötétben bámultam magam elé. Tudtam, felesleges telefonért rohannom, még ha volna is térerő, Kai ebben az ítéletidőben úgysem lenne képes idejönni. Orkán erejű lökések téptek ki, és hurcoltak el mindent,  ami mozdítható volt. Kerti bútorok, cserépdarabok és növénycafatok hevertek szerteszét. Emberek szaladtak fejvesztve az utcán, izgatott kiabálásukat a zűrzavar ellenére is hallani lehetett. Az eső közben szakadatlanul zuhogott, elárasztva mindent, mi útjába került. Aggódva figyeltem, ahogy a fák ide-oda hajladoztak a szélben. Kedvenc fenyőim keserves nyögésekkel adták meg magukat, s egymás után, csikorogva feküdtek a földre. Félelemtől reszketve görnyedtem a sarokban. A következő pillanatban az ablakomnál álló fába csapódott egy villám. Tehetetlenül, tágra meredt szemmel figyeltem. Az elszenesedett csonk  dőlni kezdett. S ekkor, akár egy áramütés, felvillant emlékeimben egy rég elfelejtett kép. Egy kép, mely eddig észrevétlenül lapult agyam valamelyik zugában. Zakatoló vonat, hatalmas szélvihar. Fülsiketítő robaj, majd halálos csend. Pára és köd.  "Mi ez? Miért érzem úgy, mintha egy másik világba csöppentem volna? Mintha visszatértem volna a múltba." Lehunytam a szemem. 

***

- Nincs semmi baj, biztonságban vagy. - suttogta Kai és magához húzott. Egymás mellett feküdtünk Jongin ágyában. Még mindig remegtem, mint a nyárfalevél. Alig mertem hinni a szememnek. Közvetlenül azután, hogy a villám belecsapott a fába, és az rázuhant a házra, Apa hirtelen ott termett a semmiből, erős karjait védelmezően körém fonta és átölelt. Mint utólag kiderült, a fa, azaz, ami megmaradt belőle, akkor sem lett volna képes agyonnyomni, ha valóban rádől a házra, mint azt rossz perceimben látni véltem. Ugyan a fal irányába hajlott, de még így méterek választották el az ablakomtól.
- Hogy tudtál... Hogy jöttél? - Nem találtam a megfelelő szavakat és torkomat sírás fojtogatta. 
- Ne haragudj! - Kérlelt és megcirógatta az arcomat. Időben haza kellett volna jönnöm és akkor ez nem történik meg.
- Apa én nem... - Hirtelen elcsuklott a hangom és a könnyeim feltartóztathatatlanul ömleni kezdtek. Arcomat Jongin mellkasába fúrtam és szabadjára engedtem a fájdalmamat. Ő hagyta, hogy összevizezzem a pólóját. Nem csitított, csak gyengéden simogatta a hátamat. Még közelebb húzott, a kettőnk közti távolság ezzel végérvényesen megsemmisült. Kérdően emeltem rá a tekintetemet. Tengerkék szemével az enyémet kereste. Pillantása nyugodt volt, és amikor megszólalt, hangja tisztán és magabiztosan csengett.
- Megígérem, hogy soha többé nem hagylak magadra. Egyetlen percre sem.
- Apa... - szerettem volna válaszolni, de nem jött ki hang a torkomon.
Jongin keze, melyet a derekamon nyugtatott, enyhén megremegett. Mélyen a szemembe nézett és így szólt.
- Yoona, én nem vagyok az apád.
A döbbenettől elnyílt ajakkal bámultam rezzenéstelen arcára.
- T-t-tessék? Hitetlenkedve meredtem magam elé. Nem értettem, miért mondja ezt nekem.
- Nem én vagyok az apád.- Ismételte meg Jongin az előbbi mondatot.
- Lehetetlen.  - Ijedten néztem tökéletes vonásait. Kérdések sora villant fel elmémben, azonban engem egyelőre egyetlen dolog foglalkoztatott. - De akkor miért? Miért hazudtál nekem? - Kérdeztem kétségbeesetten. Könnyeim, melyek az előbb elapadtak, most ismét folyni kezdtek.
Mielőtt válaszolt volna, kinyúlt az éjjeliszekrényhez, elvett egy papírzsebkendőt és letörölte az arcomat. Néhány pillanatig tekintetemet fürkészte, s egy aprócska mosoly jelent meg szája szögletében.
- Mert szeretlek. - Lehelte gyengéden. - Nagyon szeretlek! 


5 megjegyzés:

  1. Szia(^.^)
    Hàt én nagyon bìrom ezt a Yuri làny ** olyan lànynak tűnik akinek ami a szìvén,az a szàjàn és ez tetszik. :D nagyon szépen leìrtam Yoona érzelmeit és gondolatait^^
    De úgy érzem nem fog sokàig szenvedni a viszonzatlan szerelem miatt ^^ amo talàn nem is viszonzatlan.... Hmmm,vagy direkt húzod majd az agyunkat és nem fogod olyan hamar összehozzni őket mint azt szeretném XD pedig milyen jó lenne <3
    Omo omo érdekes...üldözési mània,lehet hogy valaki tényleg követné...dede miért???(gondolom még nem kapok rà vàlaszt -,-)
    Szegény Yoona mennyire fél màr a vihartól,de majd kai bàcsi megvédi XD de tényleg még a pincét is kulcsra zàrja..jajj hàt a pince erről egyből valami horrotisztikus jut eszembe O-O XD én és az élénk fantàziàm :3
    Hàt jó nagy vihar volt és valamiért biztos vagyok benne hogy ennek az eseménynek van valami àtvitt értelme is....azért remélem nem fog történi semmi nagy szörnyűség (ToT)
    (Bàr nem igazn reménykedek :/ milyen negatìv vagyok màr, mond meg ≧ω≦
    Ésésés Jongin a megmentő...aki biztos tud teleportàlni XD vagy végig ott volt °o° nem biztos nem
    Cuki voltak ìgy összebújva,mondtam én ,hogy megvédi^^
    Hàt neeemààr mi a túrócsusza volt ez a befejezés...nem az apja..dehàtakkor ki az apja és egyàltalàn akkor kai kicsoda?? Hmmmhmm?? *0*
    És még tetőzted is azzal ,hogy megmondja szerti ★o★ na jó van XD kész vagyok ><
    Gyorsan kövit <3
    Puszi :*

    UI: ajànlom ,hogy a következőben kapjunk valami vàlszt XD(legalàbb egy kicsit)
    És remélem az a rész hosszab lesz ,túl gyorsan elolvastam :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És bocsi a helyes ìràsi hibàkért,pöppett fàradt vagyok :( îgy 3 óràs edzés utàn -.- (és még a kicseszett telefonom is ellenkezet velem és àllandóan kijavîtgatott XD😂😂)

      Törlés
    2. Szia! :)

      Ismét köszönöm szépen, hogy írtál, öröm volt olvasni. Ami Yurit illeti, valakinek muszáj megmondani a tutit, ha Yoona nem áll a sarkára. :) De azért Yuri szerepe nem merül ki a "terelgető pótmama" megtestesítésében. Yoona, hát, jó megérzéseid vannak, nem csak vele kapcsolatban, hanem úgy általában is. :D Az üldözési mániája és a vihartól való félelme sem alaptalan. De persze ott van Kai... A fiúk különleges képességeiről most csak annyit árulok el, különös jelentőségük lesz a későbbiekben. Hogy Jongin valójában kicsoda, vagyis inkább micsoda, nemsokára kiderül. A következő részben, ha nem is mindenre, de néhány titokra fény derül, és valószínűleg hosszabb is lesz. :) Remélem jövő héten ismételten kapok Tőled egy rövid értékelést, nagy erőt tud adni a folytatáshoz! <3 (A helyesírási, vagy inkább elgépelési hibákért pedig semmi baj, én is tudom milyen az, ha a telefon megviccel! :) )

      Törlés
  2. Aww, nagyon imádtam! Amit még az elején betegnek és abszurdnak gondoltam (egyébként nagyon szeretem ennek a két jelzőnek a párosítását), az most hirtelen értelmet nyert. Kicsit - chh, inkább eléggé - leesett az állam ettől a hirtelen kijelentéstől... PlotTwist a köbön! .-. De kérdem én, szabad egy ilyen résznél abbahagyni? Néhányszor biztos, hogy le fogom rágni a körmöm.
    Siess nagyon~~!
    exoexo, Daph

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gonosz lennék, ha azt mondanám, ez volt a célom?!? :) Remélem, hogy nem! :D Igyekszem hamar hozni a következő részt és ígérem, hogy a folytatásban is lesz izgalom bőven. Persze azért fokozatosan fény derül a titkokra is. :) Nagyon-nagyon örültem a kommentednek és örülök, hogy tetszett! :)

      Törlés